Holló, Raven, Kolkrabe, Corvus corax

Tekintsétek a hollósorozat utolsó darabjának. Nagy élmény volt számomra..

A madár és a helyszín azonos, a háttér más..

Még soha nem tudtam használható fotót csinálni erről a fekete csodáról. A címadásnál Edgar Poe segített.

Egy hollópár feltehetően hím tagja tartotta rettegésben az etetőre érkező ölyveket, cibálta a farkukat, a szárnyukat, rájuk rontott felülről stb.

Jó néhány éve találkoztunk először. Nem állítom, hogy barátok lennénk, bár a nagy kiabálás, amiben részesít, jelentheti azt is, hogy Helló!, de akár azt is, húzz a rákba kuka tollatlan...! Alighanem inkább az utóbbi. De hogy néhányszor utánam repült és megnézett több oldalról is, az biztos. Hát most elkaptam. Ugyan elkaptam máskor is, mikor a vércséket buzerálta, vagy amikor a tanács szikláját (mert ilyenje is van) megszállta a többiekkel, de most nyugton megült, a napfény is jó szögből érte, talán élvezte ezt a korai nyarat. Most már én is. Helló! - mondtam neki.

Végre sikerült szép fényben és havas környezetben fotóznom egy hollót közelről, saját lesből.