Színek kavalkádja - Gyurgyalagos élmények

   Európa legszínesebb madarai. Megjelenésük a trópusokat idézi. Gyönyörű madarak a gyurgyalagok. Fényképezésüket, mint sok más projektemet is, gyermekkori élmények ihlették. A falunk homokbányája a mi utcánk végében van, ahol emberemlékezet óta költenek a gyurgyalagok. Gyerekként sok időt töltöttem ott, hogy ezeket a színpompás madarakat megfigyeljem. Sokszor rejtőztem el a partfalak tetején lévő bokrok között, hogy az ágaikon pihenő szép madarak közelébe férkőzzek. Figyeltem, hogyan vadásznak, hogyan etetik fiókáikat, és a költőüregeik alól gyűjtöttem a sok kitinpáncélt, ami a zsákmányaikból megmaradt.
   Mikor madárfotózásra adtam a fejem, kézenfekvő volt, hogy a gyurgyalagokról is készítsek képeket. Erre nagyobb esélyt csak a Tolnanémediben eltöltött idő alatt láttam, mert a környéken ismertem csak könnyen megközelíthető gyurgyalag telepeket. Az itt lévő löszhátak szakadásaiban, homokbányákban, partfalakban több helyen is fészkelnek. A fotózáshoz viszont elő kellett készülnöm. 2009 májusának végén hosszú hétvégére érkeztünk a családdal szüleinkhez. A három, négy nap lehetőséget adott arra, hogy belevágjak gyurgyalagos terveim megvalósításába. Még péntek este terepszemlét tartottam. Körülbelül ismerem a lehetséges helyszíneket, még gyerekkori kóborlásaimból. Ezek közül a helyszínek közül kellett kiválasztani az ideálisat, néhány szempont figyelembevételével. Legfontosabb, hogy legyen gyurgyalag azon a helyen. Könnyen megközelíthető legyen, több órás gyaloglásra nincs időm. A reggeli és esti fények is jól megvilágítsák a beszállóágakat. Ne legyenek magas fák és bokrok, amiket a madarak használnak, mert nem lesz jó a perspektíva. Rövid terepbejárás után meg is lett az a hely, amit kerestem. Magas partfal, jó fények, nincsenek magas fák, bokrok, és még gyurgyalagok is vannak. A völgy, ami egykoron téglagyárnak adott otthont, majd érdemtelenül szeméttelepként működött, ma a gyurgyalagok zavartalan otthona. A téglagyártás miatt kialakított meredek partfalak ideális helyet biztosítanak a madaraknak. Nosza hamar egy leskunyhót állítottam a partfal tetejére a helyszínen talált száraz ágakból és némi zöld gallyból, az elejére pedig álcaháló került. Öt méteres távolságra pedig egy beszállóágat állítottam a partfal tetejére.
   Másnap reggel fél ötkor már a leskunyhóban kuporogtam. Kicsit szűk lett, de talán jó lesz. Amíg a kora reggeli hangokat hallgattam, (feketerigót, fülemülét, sárgarigót) egy fácán baktatott el a sátor előtt két méterre. Nem vett észre, úgyhogy az álca jól sikerült. Lassan a löszfal lakótelep is ébredezni kezdett. Mezei verebek és seregélyek jöttek elő, akik a gyurgyalagok elhagyott üregeiben költöttek. Kb másfél órai várakozás után megjelentek a gyurgyókák is. A partoldalból kilógó gyökereken üldögéltek. Nem voltak valami mozgékonyak. A seregély csapat viszont annál inkább. Miután teljesen elzsibbadtam hazamentem. Este viszont megint a lesben ültem. Kicsit tartottam tőle, hogy a madarak szeme láttára ülök be, de öt perc sem telet el és veréb, seregély és GYURGYALAG csücsült a beszállóágon. Gyurgyóka pajtás a beszálló tetejéről vadászott. Onnan indult egy-egy rovar után, és oda is szállt le utána. A fényképező folyamatosan csattogott. Táplálékot hordó seregély, táplálkozó gyurgyalag is kockára került. Hihetetlen, de egy nap után úgy használták a beszállóágat, mintha mindig is ott lett volna. A harmadik napon már a szép habitusképek helyett, mozgalmasabb fotókat szerettem volna. De a gyurgyalag nagyon gyors madár. A le és felszállást próbáltam elkapni, több-kevesebb sikerrel. Sok üres ágat fényképeztem, mire a madár is a képre sikeredett kitárt szárnyakkal. Volt egy meglepetésvendég is. Még jóval napfelkelte előtt egy cigány csuk termett a beszállón. Pár kép róla is készült. Az eltelt hosszú hétvége nagy élmény volt számomra. Nem várt könnyedséggel tudtam fotózni ezeket a szép madarakat.
   Nem tudtam ellenállni, és a következő hétvégi látogatásunkkor is meglátogattam gyurgyalagékat. Két hét alatt nagy változások történtek a löszfal lakótelepen. Seregélyeknél kirepültek a fiókák, és már együtt bandáztak a mezőgazdasági területeken. A hangos népség eltűntével csendesebb lett a környék. Gyurgyalagoknál valószínűleg a tojók már a tojásokon ültek, mert nagyon gyenge volt a mozgás. A korábban megfigyelt ajándékozós párzásos jelenetek elmaradtak. A hímek úgy óránként megjelentek, tettek egy-két kört, le-leszálltak a beszállóágakra, aztán megint elhúztak. Kevés lehetőség nyílt a fotózásukra. A nagy várakozás közepette megint jött egy váratlan vendég. A környező bokrokban fészkelő tövisszúró gébics pár tojója szállt egy pillanatra a beszállóra. Két kocka erejéig maradt.
   Azon a nyáron már több időt nem tudtam rájuk szentelni, mert akkor vetettem magam a jégmadarak fényképezésébe, és az a projekt az egész nyári szabadságomat elvitte. De eljött a következő tavasz, és az Afrikából frissen visszaérkező gyurgyalagokkal ismét tudtam egy kicsit foglalkozni. A helyszín ugyanaz, a módszer szintén. Helyben összerakható lessátor, beszállóág a löszfal tetején. Csak a távolságot csökkentettem. Négy méterre közeledtem.
Négykor keltem, és a hajnali "frissességgel" tolattam ki az udvarból. Az utcán furcsa zajra lettem figyelmes. A kerítés mellett hangosan szuszogva egy sün battyogott hazafelé éjszakai portyájáról. Mivel nagyon ritkán találkozunk, egy fényképet azért eleresztetem. E rövid kis közjáték után már a lessátorban kucorogtam. Megint nem sikerült valami tágasra, de pár órát kibírok benne. Épphogy csak világosodott, de a homokbánya éledezett. Felébredtek a seregélyek. Hangos rikácsolással kezdtek neki a napi sürgés-forgásnak. Már bőven fiókákat etetnek. Az első látogató is seregély volt a beszállóágon. Kicsit többet kellett várni a gyurgyalagokra, de ők is megjelentek. Az első napsugarakra már ők is a levegőben parádéztak. És szerencsére az új beülőt is egyből birtokba vették. Hangos prü-prü és tollászkodás közben várták, hogy melegedjen a levegő, és a rovarok is röpülni kezdjenek. Persze én csak örültem a várakozásnak, nyomtam az exponáló gombot, amikor csak lehetett. A hajnali toalett pillanatait ellesni nem minden nap lehet. Amint mozgolódni kezdtek a rovarok, madárkáim is mozgásba lendültek. Gyurgyalagéknál ez a nász időszaka, melynek rituáléja van. A hím megajándékozza a tojót, mielőtt az kegyeibe fogadja. Az ajándék általában egy-egy ízletes rovar. Nagyon szép egy ilyen pillanat, amikor a hím odaadással közeledik a néha még tartózkodó tojóhoz. Végül három és fél óra kuporgás után, elgémberedett tagokkal és persze jó néhány memóriakártyára rögzített élménnyel indultam haza. Sajnos abban az évben sem jutottam ki többet hozzájuk, ezért még egy szezon biztosan kell, hogy a még hiányzó párzást is fényképre rögzíthessem.
   Azonban a következő két év tavasza úgy telt, hogy néhány sikertelen kísérletet leszámítva, nem jutottam a gyurgyalagok közelébe. Hiányzott is már rettentően a színes madarak társasága.
   Elérkezett a 2013-as év májusa. A hónap közepi tolnanémedi látogatásunk szerencsésen egybe esett egy hosszú hétvégével, így időt tudtam szakítani arra, hogy kedvenc löszvölgyemet felkeressem, és megpróbáljak valamit tenni annak érdekében, hogy a magam módján én is csatlakozzam a gyurgyalagot népszerűsítő madárvédelmi kampányhoz, illetve a már régóta áhított párzós jelenetnek objektíven keresztül is szemtanúja lehessek. Szóval az egyik délután felszerelkeztem, és elindultam gyurgyalagot fotózni. Mivel különösebben nem készültem elő rá, egy kis távcsöves helyzetfelmérésre szükség volt. Körülbelül fél órás távcsövezés után már készen állt a haditerv. A partfalak körül úgy 15 pár gyurgyalag sürgölődött. Valamelyek már az üreget készítették, valamelyek csak a közelben vadászgattak, de mindannyian már párban mozogtak. A korábbi évek taktikája az volt, hogy a költőüregeket rejtő fal fölé beszállóágat szúrtam, és azon fotóztam a madarakat. Most azonban ezen változtattam. Említettem, hogy egy időben, 15-20 évvel ezelőtt a hely szeméttelepként üzemelt. A szemétlerakás után a terepet valamelyest rendezték, de persze ez nem múlt el nyomtalanul. Több helyen lehet a növényzet között törmelékhalmokra bukkanni. Egy ilyen törmelékhalomnál, ahol a növényzet nem takart teljesen, egy vastag drót állt ki a földből mintegy 50-60 cm-re. Ezt a drótot használta egy pár gyurgyalag folyamatosan. Pár kör vadászat után mindig ide szálltak le. Egészen újszerű helyzet teremtődött meg ezzel, hiszen nem valamilyen magas fa vagy bokor csúcsán üldögéltek, hanem fotózható magasságban. Ráadásul a fényképezéssel a partfalaknál nem zavarnám az ott szorgoskodó madarakat. A gondolatot tett követte, és a drót helyébe egy ág került, az ág mellé pedig a lessátor. A többi a madarakon múlott.
   Nem is kellett sokáig várnom, talán 15 perc sem telt el, és már ott ült előttem egy madár, amit gyorsan még kettő követett. Rövid perlekedés után azonban már csak kettő, hím és tojó használta a beszállóágat. A harmadik, egy próbálkozó másik hím, csak néha zavarta meg a meghitt idillt. A párocska uralta a beszálló körüli teret. Időnként felszálltak, vadásztak, és a prédával együtt tértek vissza ismét. Ilyenkor heves farokrázással üdvözölték egymást, és a hím gyakran meg is ajándékozta a párját egy-egy finomabb rovarral. A táplálkozások után szertartásos tollászkodás következett, ami néhányszor teljesen szinkronban zajlott. Nagy az összhang közöttük. Ha közben másik gyurgyalag repült el a közelben, hangos prü-prü hangon ezt kommentálni is kellett.
   A földközeli helyzet viszont másra is lehetőséget adott. Teljesen más nézőpontba kerültek a madarak. Néhány alkalmas beszállás után, mikor jó helyre ültek, megpróbáltam a képekbe az éppen virágzó növényeket is belekomponálni. Így adódott, hogy néhány fotón a kaszanyű bükköny is helyet kapott.
   Jó délután volt. Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy milyen érdekes az élet. Ahol egykor a nagyszüleim kemény munkával keresték a kenyeret, a még működő téglagyárban, ott most én 60-70 évvel később gyurgyalagot fotózok. Szeretem ezt a helyet, és biztosan visszatérek még sokszor, hogy kedvenc madaraimmal eltölthessek pár órát, és a még mindig hiányzó, párzós jelenetet egyszer majd megörökíthessem.