Viszem

Az idei télen az egyik fotós projektem a rétisasok jégen való fotózása volt. Egy évvel ezelőtt már próbálkoztam velük, és az akkori tapasztalatok felhasználásával építettem lest még novemberben. A les végtelenül egyszerű lécvázas nádkunyhó, melyet elől-hátul álcahálóval takartam. Ebből fekvő helyzetben fotóztam, a megfelelő perspektíva eléréséhez. Ahogy a fagyok megérkeztek, folyamatosan kijártam. A képződött jégre a szokásos farhát mellé halak is kerültek csalinak. A célom nem csupán az volt, hogy rétisast fotózzak, hanem szerettem volna, ha a hal is szerepet kap valamilyen módon a képeken. A kezdeti időszakban többször megfigyeltem, hogy a részlegesen befagyott tavon a rétisasok halásztak, és a kifogott kisebb halakat a jégre leszállva fogyasztották el. Ez a megfigyelés adta az ötletet, hogy csalinak kisebb, tenyeres kárászokat válasszak. Szerettem volna imitálni a látottakat. A december és a január is sikertelen volt, amit a hullámzó időjárásnak tulajdonítottam. A február közepén jelentkező komolyabb hidegek hozták meg azt, amit vártam. Egy óra alatt nagyon sok fotó készült, több egészen közel ahhoz, amit elképzeltem. Ez az egyike ezeknek a fotóknak. Az elforduló póz ellenére talán visszaadja a zsákmányolás pillanatát...

A nap eseményeiről bővebben a blogon olvashattok.