Párban

Az elmúlt 13-14 évben számtalan kísérletet tettem, hogy a szűkebb környezetemben élő kerecsensólyom párok életét kövessem a fényképezőgéppel. Elsősorban az érdekelt, hogy az egyedek felismerhetők-e évről évre -ergo az egyedek, párok cserélődése detektálható-e- közeli, jó minőségű fotókról, valamint, hogy a gyűrűs -ami sajnos eddig minden esetben alugyűrűt jelentett- madarak leolvashatók-e. Az évek során kiderült, hogy az előbbi lehetséges, míg a gyűrűk leolvasása csak akkor lehetséges, ha az még nincs erősen korrodált állapotban.

A faj védelme szempontjából lényeges információk gyűjtése mellett természetesen mindig motoszkált a fejemben, hogy a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb valami érdekes, ritka vagy akár unikális viselkedést is elkaphatok közelről, jó fények mellett (pl. párzás, a pár interakciója, stb). Na, ez utóbbiban csalódnom kellett, mert bár többször ült előttem két összetartozó madár, általában olyan erős alá- és fölérendeltségi viszony volt köztük a tojó javára, ami nagyjából kizárta a két madár közeli fotóját, olyanról nem is beszélve, hogy esetleg a hím eteti a tojót, párzanak stb.

A feltöltött kép ezen ritka pillanatok egyike volt, amit egy fölöttem ücsörgő, kíváncsi egerészölyv segítségével sikerült elkészíteni.
Ez a pár egyébként egy kb. 10 évig (2007-től) követett párt váltott, de mindössze két költési szezonban voltak együtt, azóta ezt a gyönyörű, világos hímet leváltotta egy fiatalabb madár. Nem nagyon vannak illúzióim afelől, hogy életben van és egy új helyen állt párba, mint ahogy az előbb említett, sokáig itt költő pár sem valószínű, hogy él és virul.