A műkacsák diadalmas lealázása!

Ez a történet is a '90-es évek derekára tekint vissza,mikor még a madarászok és a vadászok eszméi nem egyeztek és mint ellenségek vívták a harcot egymással!
Egy kemény téli napon Rolli barátommal elhatároztuk, hogy madarászunk egyet egy halastavon.
Meg is érkeztünk a tavakhoz közel álló településre, mert onnan szándékoztuk volna megközelíteni a halastó rendszert.
Szép lassan meg is érkeztünk a tavakhoz, de láttuk ám, hogy a tél elég jól lecsökkentette azt az esélyt, hogy nyílt vízterületet találjunk, amin még úszkált volna egy-két kacsa vagy liba.
Csonttá volt minden fagyva, még réti sast sem láttunk.
Ahogy mentünk mendegéltünk a látszólag kihalt és qrvára befagyott világban, egyszer csak azt vettük észre, hogy az egyik tavon mégis csak úszkálnak valamik.
Persze olyannyira komoly távcsöveink nem voltak mint manapság, de azt azért megállapítottuk, hogy azok bizony kacsák!
De vajon milyenek?
Hát rámerészkedtünk a jégre!
Semmi reccsenés, ropogás, lehasaltunk, hát látjuk, hogy be van fagyva vagy 15-20 cm vastagon az egész tó!
Szépen lassan elkezdtük a kacsák cserkelését.
Közelebb érve láttuk aztán, hogy ráakadtunk a valószínűen ősz óta ottfelejtett csalimadarakra.
Közben jól fel is túráztuk magunkat azon, hogy meg lettünk szívatva mi is, nem csoda hát, hogy szegény vadrécék is megszívják, a galád vadászok meg szarrá lövik őket.
Erre Rolli nekiiramodott, majd egy jól irányzott bombalövést mért spiccel az egyik műkacsa fejére!
Szinte ostorcsapásként csattant abban a rettentő hideg csendben mikor a bakelit kacsa feje levált a törzséről és jóval messzebb csúszva sercegett végig a tó jegén.
Na engem sem kellett biztatni!
Hasonló támadást indítottam, majd egy harsány "GÓÓÓÓÓL" kiáltással én is lefejeztem egy bakelit kontyosrécét.
Na, miután elsöprő támadást hajtottunk végre a kb 15-20 műkacsán, jól kimelegedve, de boldogan, hogy most jól megfizettünk a vadászoknak az összes gaztettükért.
Egészen a kocsmáig tartott a jókedvünk!
Teljesen felspanolva kérdezgettük egymást, hogy látta-e a másik, hogy mekkora rúgással milyen messzire repült egyik-másik műkacsa feje!
Önelégült mosollyal kértük ki a kóláinkat, és hősnek éreztük magunkat, hogy "most aztán tettünk a környezetvédelemért!
Ekkor lépett be egy barátunk, aki azóta pont azon a vidéken lett természetvédelmi őr.
Rögtön odahívtuk, leült mellénk, mi meg elkezdtük mesélni ,mekkora hőstettet hajtottunk végre.
Ahogy beljebb és beljebb haladtunk a történet elmesélésével, egyre komorabb lett.
Majd miután végeztünk a diadalunk elmesélésével, annyit szólt!
-Látta valaki?
Mert? kérdeztük.
Mert most kötöttünk megállapodást a vadászokkal, hogy ezután mindenben egyeztetnek a MME helyi embereivel és próbálnak ők is odafigyelni a madárvédelemre.
Úgyhogy ne nagyon hangoztassuk a tettünket, mert hamar vége lehet az éppen bimbózó jó viszonynak.

Így lettünk egy pillanat alatt negatív hősök!

Bár tavasszal néhány műkacsát viszont láttunk, de egy sem volt egészséges!:-)( valahogy még sem volt lelkiismeret furdalásunk a kis Pearl Harbor szerű rajtaütésünk miatt)
Azok lettek nyomorékok, amik lágyabb műanyagból készültek, a többiek likvidálva!